fotósorozat 2013, 21x29cm
2013 őszén szobát béreltem abban a negyedben (Karl-Marx Allée), amelynek ikonikus
épületei, a volt Kelet-Berlinre emlékeztető utcáival egy új téma. Először egy fotósorozatot készítettem, amely része lesz a z új munkámnak, a Karl-Marx Allée-val
foglalkozó installációnak. A munkán dolgoztam még, amikor meghívást kaptam egy
csoportos kiállításra, Oh my Gold címmel. Ez némileg befolyásolta, hogy
melyik képeket válasszam ki a hosszabb sorozatból.
Egy négy részből
álló fotósorozatot készítettem, amely mindegyikén, mint kicsit oda nem illő
elem, feltűnik egy csillogó tárgy, az arany egy inkább fáradt sárga árnyalata.
Különben hétköznapi lakásbelsőket, sarkokat, lépcsőházat látunk, de ez a pici
feltűnő szín kihúzza a realitásból és manipulált, mesterségesen berendezett
hatásúvá teszi a fotókat, mintha valaki utólag tette volna oda azokat a
tárgyakat.
A képek kis
méretűek, az intim témához jól illik az alig A4-es méret, amelyhez közel kell
lépnünk, hogy lássuk jól. Ezt elsőre némiképp zavarja a különleges mattan
átlátszó plexilemez, ami a képeket egy szürkés árnyalattal vonja be. Direkt nem
szerettem volna számítógépben manipulálni a fotókat, és ott bevonni bármilyen
szürke réteggel – de hogy a keret adja „élőben” hozzá ezt a régies effektet
hozzá, az csak kiemeli a témát. Hogy bár az egykori Kelet-Berlinre már rá sem
lehet ismerni (ahogy a közép-európai nagyvárosok nagy részét is sikeresen
fejlesztették, átépítették az elmúlt két évtizedben), de egy-egy jellegzetes
lakónegyedben mégis vannak elemek, pontok, amelyek miatt mindig jelen van a
múlt.
A friss, csillogó arannyal ellentétben munkámban a berlini arany kicsit
fáradt, halványabb sárgás, ami szomorkás hangulatot kölcsönöz az üres -mindig
ember nélküli- lakásbelsőnek vagy
utcaképnek.