Szigethy Anna: 2013

Karl-Marx Allée Gold - Galerie Rue francaise, Párizs

fotósorozat 2013, 21x29cm

2013 őszén szobát béreltem abban a negyedben (Karl-Marx Allée), amelynek ikonikus épületei, a volt Kelet-Berlinre emlékeztető utcáival egy új téma. Először egy fotósorozatot készítettem, amely része lesz a z új munkámnak, a Karl-Marx Allée-val foglalkozó installációnak. A munkán dolgoztam még, amikor meghívást kaptam egy csoportos kiállításra, Oh my Gold címmel. Ez némileg befolyásolta, hogy melyik képeket válasszam ki a hosszabb sorozatból.

Egy négy részből álló fotósorozatot készítettem, amely mindegyikén, mint kicsit oda nem illő elem, feltűnik egy csillogó tárgy, az arany egy inkább fáradt sárga árnyalata. Különben hétköznapi lakásbelsőket, sarkokat, lépcsőházat látunk, de ez a pici feltűnő szín kihúzza a realitásból és manipulált, mesterségesen berendezett hatásúvá teszi a fotókat, mintha valaki utólag tette volna oda azokat a tárgyakat.

A képek kis méretűek, az intim témához jól illik az alig A4-es méret, amelyhez közel kell lépnünk, hogy lássuk jól. Ezt elsőre némiképp zavarja a különleges mattan átlátszó plexilemez, ami a képeket egy szürkés árnyalattal vonja be. Direkt nem szerettem volna számítógépben manipulálni a fotókat, és ott bevonni bármilyen szürke réteggel – de hogy a keret adja „élőben” hozzá ezt a régies effektet hozzá, az csak kiemeli a témát. Hogy bár az egykori Kelet-Berlinre már rá sem lehet ismerni (ahogy a közép-európai nagyvárosok nagy részét is sikeresen fejlesztették, átépítették az elmúlt két évtizedben), de egy-egy jellegzetes lakónegyedben mégis vannak elemek, pontok, amelyek miatt mindig jelen van a múlt.

A friss, csillogó arannyal ellentétben munkámban a berlini arany kicsit fáradt, halványabb sárgás, ami szomorkás hangulatot kölcsönöz az üres -mindig ember nélküli- lakásbelsőnek vagy utcaképnek.

Berlin, gyűjtés 2009-13

Berlin. Egy város a történelem és az ottlakók szemszögéből

2009 óta folyamatosan gyűjtök Berlinben: fotósorozatokat, rövid videókat készítek különböző témákban, amelyek még vázlatok, érdeklődési területek esetleges későbbi munkákhoz. Például városi szituációk, furcsa bútorok, vagy meglepő, véletlenszerű jelenetek városi kontextusban.

Talált tárgyak, oda nem illő városi környezetben, fotósorozat, 100x130 cm

Egy fotósorozat lakótelepek közé betelepedett ideiglenes építményekről (vándorcirkusz, vidámpark), ezek egymással kontrasztos képe, mint a valóságban is létező kollázsok.

Vagy érdekelt, hogy több, mint húsz évvel a Fal leomlása után milyen állapotban van a Fal mentén elterülő (egykori) üres terület, ami sebként, hiányként húzódott a város közepén végig. Ezért több napon-héten át sétáltam az ú.n. Mauerweg mentén, azaz ahol egykor a Fal állt. A legtöbb részen már beépítették, eltűnt és semmi sem emlékeztet a közelmúltra.

Főleg a belvárosban van ez így, ahol ezeken a helyeken (főleg a Check Point Charlie-nél és a Brunnerstrasse-nál) szabadtéri múzeumot, emlékművet, dokumentációs központot hoztak létre. Én inkább a külső városrészeken fotóztam az átalakítás alatt álló területeket, vizsgálva, hogy a nyomokat, amelyek egyre halványodnak.

Saját utak / 2. gyakorlat

A ház, a kert, az utca. Kortárs képzőművészeti gyakorlat

2. feladatkiadás. „Saját utak”

Okt. 15. - 2. feladatkiadás: „Saját utak” , egy séta, oda-visszaút, valamilyen konkrét, meghatározott földrajzi pontok körbejárása. 5-10 részből álló sorozat.

Bármilyen médiummal megoldva, fotó /kollázs /akvarell /videó stb., mindenképpen előzze meg egy kutatás és vázlatozás gyűjtés/elemzés.

A médium teljesen szabad, de egy lehetőség arra, hogy kilépjünk a rutinból, szokásos médiumokból, hogy valódi kísérletezést folytassunk a műtermi órákon egy elkülönített időintervallumban.

Okt. 22. - Konzultáció – vizuális vázlatok megbeszélése

Okt. 29. - Konzultáció – tervek véglegesítése

Nov. 5. - 2. feladatleadás, megbeszélés
Nov. 12. utolsó leadás, levonással

Városi létezésünk alapeleme az A-ból B-be való mozgás; külön időt kell szakítani, eldöntenünk, amikor céltalan kószálásra adjuk a fejünket.

Ebben a feladatban az a cél, hogy leszegett fejű A-ból B-be tartó célzott mozgásból felfigyeljünk az útra magára: a helyekre, amelyeken átmegyünk, szimbolikusan és konkrétan jelentőséget tulajdonítsunk, hogy honnan indulunk és hová érkezünk.

- válasszatok ki egy útvonalat, saját életetekből, ami valamiért különös jelentőséggel bír számotokra (talán annál több, minthogy hazaérek, és ott öröm vár…).

Bármilyen jellegtelen, szürke, átmeneti tér identitást kaphat, igazi hellyé válhat, ha művészként felruházzátok élménnyel, történéssel.

- első héten térképezzétek fel az utat: fotó/rajzi vázlatokkal mérjétek fel a konkrét helyeket.

- második héten a nyersanyagból hozzáadva, más médiumban folytatva ki kell dolgozni, hogy a sorozat több legyen, mint a száraz dokumentáció. Meg kell találni azt a technikát, jeleket, formát, amivel azt a bizonyos plussz jelentőséget más számára is láthatóvá /érthetővé teszitek.

- közben ki kell válogatni a képeket, szűkíteni a sort, hogy feszes ritmusú (5-10 darabos) sorozattá váljon a munka.

Az elmúlt évszázad iparosodása előidézte a szállítás, közlekedés, a modern kommunikációs eszközök feltűnését; a városi környezet átalakulását okozva, amellyel együtt járt az életmód és a közösségek közötti szociális viszonyok megváltozása. A városok lenyűgöző gyorsasággal fejlődnek, a tér és az urbánus területek igazi terjeszkedésének lehetünk tanúi - és egyúttal végleges módosulásának is. Az új közlekedési eszközök megváltoztatták érzékelésünket a tájjal kapcsolatban, amelyen vonattal vagy autóval keresztülhaladunk, és örökös ismétlésre kényszerítenek bennünket; a városi táj formái és használata instabillá, hibriddé vált. Az újfajta városiasodás új kulturális szokások, másfajta szociális keretek létrejöttét hozta magával.

Egy helyet funkciója jelöl, az emberi jelenlét különbözteti meg, fizikai és szimbolikus viszonyok hálózatában létezik. A hagyományok által örökölt tradíciókkal bír, aktív élet folyik benne. Az emlékezés fogalma fontos egy város jelenében, az emlékezés felidézi történelmét, szimbólumait, metaforáit, közösségi jelképeit, amelyek átalakítják és kitöltik az ürességet.

Szokásaink a kommunikációval és az emberi viszonyokkal kapcsolatban megváltoztak, sokkal egyszerűbben és gyakrabban változtatunk helyet. A múltban a hely egy olyan fogalom volt, ahol az élet zajlott, amelyben a közösség és a tér szoros kapcsolatban álltak egymással. Egy bizonyos hely úgy definiálódott, mint egy adott tér, ahol a kapcsolat az ember és a föld között a lehető legszorosabb, az emberi létezés alapja. A hely mindig is részt vett az emberi identitásban, beágyazódott az időbe, emlékei, szerepe volt. Helyét ma egy hálózat veszi át: a praktikum, a funkcionalitás hívja életre környezetünket, lokálisan és globálisan egyaránt.

Úgy tűnik, hogy a városokat ma csakis azért építik, hogy gyors és biztonságos közlekedési vonalakat teremtsenek; elsődleges funkciójukká vált az embert eljuttatni A pontból B-be. A mai városokban az ember kétféle tevékenységre van kárhoztatva: vagy aktivizálja magát, felkerekedik, használja a funkcionális közlekedési útvonalakat, amelyek biztonságosak, viszont zártak és kanalizáltak vagy pedig bezárkózik a privát szférájába, otthon. De a város elvben nem csak egy földrajzi szám, a lakosság felhalmozása egy szűk térben, hanem egy hely, amelynek lelke van. Ezért kell, hogy egy közösségi élet szerveződjön benne, amely összeszövi az egyének sokaságát, akik alkotják.

Elkészült munkák, 1. körben
Tóth Enikő
Videó a liftben - a reggeli indulás ismétlődő nehézségei